Hosszú várakozások

Elvesztek, majd kalandos módon visszajutottak.

Bármi megtörténhet.

Számtalan elvesző tárgy közül néhány igen hosszú idő után és érdekes módon, egy véletlennek köszönhetően között kerül vissza a tulajdonosához.

Az első elveszett tárgy egy gyűrű, amelyet tulajdonosa csak a mosogatás idejére vett le és tett félre, egy papírkupac tetejére. A mosogatás végeztével a takarítás következett, majd a papírkupacra újabb papírok kerültek végül egyben ment az egész a szemétbe.

Viszonylag hamar észrevette a háziasszony, hogy a gyűrűt is kidobta, de addigra már kiürítették a szemetest és a gyűrű valamelyik kukásautó belsejében utazott a szeméttelepre. Mit tehet ilyenkor az ember, belenyugszik a gyűrű elvesztésébe?

Te mit tettél volna?

Megtehette volna, de a történet főhőse szerette volna ismét viselni az ékszert. Rögtön felhívta a hulladékkezelő szolgáltatót és elmondta, mi történt vele. Kiderítette, hogy a kérdéses járművet, a nap végén nem ürítették ki, érintetlenül parkol a telephelyen.

Nagy meggyőzőképességgel rendelkezhetett, vagy hihetetlenül empatikus személyt sikerült telefonon elérnie, mert egy sebtében szervezett “különítmény” a határozott háziasszony vezetésével, annak férjével és 5 szemétszállító munkás önzetlen segítségével azonnal munkához látott.

Alig 45 perc alatt, az autóban felhalmozott 7 tonna hulladékot átkutatva, sikerül megtalálniuk a papirokkal együtt kidobott gyűrűt. Ez elképesztő, nem? Arról nincs információ, hogy az ünneplést követően, a szemét hogyan került vissza az autóba.

Aranybánya? Sokaknak csak, ha ő maga dobja bele az aranyat. (Hans Braxmeier képe a Pixabay -en.)

A következő tárgy visszajuttatására már jóval többet kellett várnia a tulajdonosnak. A történet szerint egy család 1999-ben, az anya kézitáskáját az autó tetején felejtve indult haza a tóparti pihenést követően. A táska persze zokon vette az utazás alacsony komfortfokozatát és az első adandó alkalommal el is váltak útjaik. Mire észrevették a hiányát és keresni kezdték, már késő volt.

18 évvel később, egy a tóban horgászó férfi horgára akadt a táska, ami nagy fogás volt, legalábbis súlyra, mert kövek is voltak benne. A táskát – miután az megelégelte a fapados utazást – valaki megtalálta, kifosztotta és kövekkel a tóba dobta (milyen rendes ember…).

A fosztogató azonban nem volt elég alapos, mert 2 aranygyűrű is lapult az iratok között. A horgásznak ismerős volt az iratokon lévő név, úgy gondolta, hogy a táska tulajdonosa egy volt középiskolai osztálytársa, ami igaznak is bizonyult. Így a táska, az iratokkal és a gyűrűkkel, 18 év halakkal töltött rejtőzködést követően hazatért. Hihetetlen?

Egy “önérzetes” táska. (Free-Photos képe a Pixabay -en.)

1960-ban, egy franciaországi síparadicsom bárjában, egy angol egyetemista elvesztette az irattárcáját. Mivel hiába kereste, hanyagságáért önmagát okolva, pótolta az összes elveszett személyes okmányát. Eközben azon töprengett, hogy a jövőben láncra fűzve hordhatná a tárcáját, nehogy ismét elveszítse, de nem akart láncokat , ezért ezt elvetette.

55 évvel később, amikor az öreg bárpultot cserélték, az azon dolgozó ács vette észre az elveszett tárcát egy addig fel nem fedezett résben. Az ács, angolul beszélő szomszédja segítségével felkereste az interneten az iratok tulajdonosát, hogy visszaküldje neki. Ő viszont nem kérte, hogy küldjék vissza, inkább maga ment érte és közben felidézte a helyhez fűződő régi emlékeit. Meseszerű, nem?

Egy bárpult, ha beszélni tudna… (Zoltan Matuska képe a Pixabay -en.)

Ne bízd a véletlenre! Rendelj innen, hogy az elkallódó tárgyaid visszajussanak!

1938-ban, a középiskolai elvégzését követően nem sokkal, egy férfi elvesztette az osztálygyűrűt, pontosabban a munkahelyén a WC-be ejtette.

2011-ben a csatornák tisztítását végző munkás, a vödrébe bukkant a gyűrűre. Miután megtisztította, meglátta a rajta szereplő évszámot és monogramot. A munkás tudta, hogy szomszédja is 1938-ban végzett, ezért megkérte, hogy segítsen kinyomozni, kié lehet a gyűrű. Rövid nyomozás volt, mivel a szomszéd, a monogramból azonnal rájött, hogy a tulajdonos nem más, mint az egyik volt osztálytársa. Amikor felkeresték, az idős férfi csak ennyit mondott viccelődve: “Jó lett volna, ha egy kicsit gyakrabban tisztítják a csatornát!”

Vidáman a csatornában. (Jakub Orisek képe a Pixabay -en.)

Van hasonló történeted? Írd meg itt és kedvezményt adunk, ha vásárolsz a shopunkban!

A végére egy kis cukiság. Egy reggel, munkába induláskor a férfi mindenütt kereste a kulcsait, de nem találta azokon a helyeken, ahova rendszerint tenni szokta. Kis idő múlva megtalálta a kulcsokat, amit gyermeke vett magához, hiszen az autó kulccsal indul!

Gyerekfejjel is fontosak részletek.

Ha okosan felkészülnél arra az estre, hogy elvesztheted, ami fontos, jó helyen jársz! Rendelj a shopból, regisztráld és a felkészülés érdekében máris mindent megtettél!

Adatkezelési tájékoztató

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .